Mindenkinek van arról véleménye, hogy hasznos vagy ártalmas a gyerekek számára az, ha már egészen kis korukban kezükbe kerülnek a technika vívmányai. Legalább annyian ellenzik, mint ahányan pártolják a kütyürajongók következő generációjának kinevelését. Elég csak elmenni egy délutáni sétára a parkba, biztosan találunk egy anyukát, aki lelkesen csemetéje kezébe nyomja a mobiltelefont, és minden ilyen anyukára jut egy másik, aki fejcsóválva nézi a jelenetet, és egy hozzá tartozó gyerek, aki irigykedve bámulja a mobiltelefonnal babráló kollégáját.
Tiltsuk vagy szorgalmazzuk, hogy gyerekünk mielőbb megismerkedjen a technika vívmányaival?
Erről is megoszlanak a vélemények, még a szakemberek sem tudtak konszenzusra jutni a kérdésben. Az viszont biztos, hogy mindenkinek van erről saját gondolata, akár szülő, akár szakember, akár laikus.
A mai világban a technika megkerülhetetlen része az életünknek, egyre több esetben fordulunk segítségért a telefonunkhoz vagy a számítógépünkhöz, legyen szó akár komoly dolgokról (pl.: hajlamosak vagyunk internetes cikkek alapján diagnosztizálni a betegségeinket), vagy akár olyan egyszerű és bagatellnek tűnő kérdésről, hogy milyen vacsora készíthető az otthon rendelkezésünkre álló alapanyagokból.
A többség álláspontja szerint a gyereket teljesen eltiltani a technikától felesleges, és egy idő után lehetetlenné is válik. Nem beszélve arról, hogy az ő életét könnyítjük meg, ha megtanítjuk az eszközök helyes használatára, hiszen előbb-utóbb biztosan lesz saját mobiltelefonja és számítógépe. Tehát a tiltás felesleges, inkább a kontrollált használat legyen a kitűzött cél.
A szülő kontrollja alá kerülhet a fogyasztott tartalom és a naponta erre fordított idő is. Itt nagyon fontos a szülő által mutatott példa. Ha a gyermekünktől azt várjuk el, hogy ne temetkezzen órákra a mobiltelefonjába vagy egy videojátékba, akkor mi se tegyünk így! Ne nyomkodjuk bevásárlás és beszélgetés közben is a telefonunkat, figyeljünk arra oda, amit éppen csinálunk, ezzel jó példát mutatva csemeténknek!
Előlegezzük meg a bizalmat!
Legyenek egyértelműek a szabályok, mit és mennyi ideig szabad csinálni az adott eszközzel, mi történik, ha ezt nem tartja be. (A „büntetés” minden esetben kapcsolódjon az adott eszközhöz! Pl.: „Ha tovább játszol a számítógépen, mint ameddig megbeszéltük, akkor holnap ennyivel kevesebb ideig játszhatsz vele.”) Ezután előlegezzük meg a bizalmat, és ne ellenőrizgessük öt percenként gyermekünket. Amíg nem ad okot arra, hogy kételkedjünk, addig bízzunk meg benne feltétlenül!
Segítség! A gyerekemet semmi más nem érdekli, csak a számítógép!
A legfontosabb, hogy tisztázzuk: esetünkben valóban probléma-e az, hogy a gyereket csak a számítógép érdekli. Valószínűleg a kis Michelangelot sem kergették az asztal körül, mert szeretett rajzolni, ahogy a kis Mozartnak sem csaptak a kezére, ha zongorázni akart. Beszéljünk a szaktanárokkal őszintén gyermekünk kompetenciáiról, mérjük fel, hogy ez csak egy múló szeszély, egy tartósnak tűnő hobbi, vagy esetleg később hivatássá is válhat, és ennek megfelelően kezeljük a helyzetet.
Mikor érdemes megvenni az első tanuló laptopot?
Meglepő lehet a válasz, de akár már néhány hónapos korban is megvehetjük gyerkőcünk első tanuló laptopját. Persze, ekkor még nem kell komoly számítógépre gondolni, ahogy a hozzá tartozó komoly költségektől is megkíméljük magunkat, ha egy gyerekeknek készült tanuló laptopot választunk. Egy ilyen játékkal fejleszthetjük gyermekünk finommotorikáját, látását és kreativitását is. A tanuló laptop segítségével eljátszhatja, hogy ő is „dolgozik”, amikor adott esetben apának vagy anyának valóban dolgoznia kell egy kicsit otthonról. Gyermekeinket nem kell féltenünk a technikától, mivel az ő életüknek még szervesebb részét képezi majd a számítógépük és a mobiljuk, mint esetünkben. Ők már úgy születnek és nőnek fel, hogy szüleik „mit ne hagyjak otthon?” listáján a lakáskulcs előtt szerepel a mobiltelefon. Számukra egy ilyen eszköz ugyanolyan természetes tartozéka egy embernek, mint a ruházat. Ezáltal a legjobb, amit tehetünk, hogy nem nyűgként, hanem lehetőségként tekintünk a technikára, és megtanítjuk gyermekeinket a rendelkezésünkre álló eszközök használatára.