Manapság nem olyan ritka az ilyesmi, főleg a fiatalok körében: az egyik ismerősöm számítógép függő volt. Én nem tudom pontosan, mi volt a játék, amire nagyon rákattant, de valami internetes, online dolog volt, folyamatosan ezen lógott, baráti összejöveteleken is folyamatosan a telefonját nyomkodta. Ezek a játékok úgy is vannak kitalálva, hogy minél több időt töltsön el az ember velük, egy idő után pedig, ha már eléggé ráakadt, pénzt is fog. Sok pénzt. Eleinte csak viccelődtünk, hogy ez olyan, mint az alkoholizmus, aztán egyre komolyabbá vált a dolog.
Sajnos nem nagyon tudtunk mit tenni ellene, és mindannyian szomorúan tapasztaltuk, hogy minden igyekezetünk ellenére Gergő egyre kevesebbet jön ki velünk, főleg olyan helyekre, ahol nem volt jó minőségű internetkapcsolat, hiszen ez akadályozta a játékban. Néhány hónap alatt teljesen elszakította a függősége a barátaitól.
Én jó viszonyt ápolok az édesanyjával, vele tartottam a kapcsolatot. Ő panaszkodott folyamatosan, hogy egyre nehezebb kimozdítani ebből a katatón állapotból a fiát, és nem elég, hogy rengeteg pénzt költött el a játékra, még arra is rákapott, hogy inni kezdett a játék közben. Odáig fajult a dolog, hogy már nemcsak a játékhoz való viszonya kezdett hasonlítani az alkoholizmusra, valóban függő lett az italtól is.
Néhány hónapja az édesanyja elkeseredetten keresett fel minket, a Gergő barátait, hogy próbáljunk már meg valahogy hatni rá, vagy teljesen el fog veszni a fiú. Egyik közös ismerősünk már hallott a Felépülők csapatáról, a tévében látott valami adást velük, így gyorsan rákerestünk a neten, így találtuk meg a weboldaluk. Elég szimpatikusnak tűntek, úgyhogy továbbítottuk az édesanyának az elérhetőségüket, végül ő vette fel velük a kapcsolatot.
Végül két hónapja vette fel velünk Gergő ismét a kapcsolatot. Kimentünk egy kávézóba vele, és teljesen meg voltunk mindannyian lepődve: Gergő egy teljesen más ember lett, vagyis hát inkább visszatért a régi önmagához. Egész délután együtt voltunk, és egyszer sem nyúlt a telefonjához! Mikor már estébe hajlott a beszélgetés, bátorított minket, hogy vegyünk nyugodtan sört vagy bort magunknak, ha akarunk, őt nem fogja zavarni. Természetesen nem éltünk a lehetőséggel, rosszul éreztük volna magunkat, ha ezek után még innánk előtte.
Sokat beszélgettünk a helyzetéről, az alkoholizmusról, az útról, ami odáig vezetett, hogy most már hosszú ideje teljesen tiszta. Felhagyott a játékkal és a piálással is. Ebben pedig a Felépülők nyújtottak neki nagy segítséget. Nehezen beszélték rá, hetekig tagadott, nagyon összeveszett a szüleivel, főleg az édesanyjával, de szerencsére volt annyi önismerete, hogy még mielőtt tönkre ment volna teljesen a kapcsolata a környezetével, be tudta ismerni: sok problémát okoz mind a játék- mind pedig az alkoholfüggősége.
A szülei fizették neki a 28 napos programot, amelyen részt vett. Inkább úgy mesélt róla, mint egy jó hangulatú vakáció, nem mint egy elvonókúra. Persze nem tagadta, hogy nehéz lett volna, de valószínűleg sajnáltatni sem akarta magát, el lehet képzelni, mennyire nehéz lehet egy ilyen utat bejárni. Természetesen mi bátorítottuk és támogattuk, és nagyon büszkék vagyunk Gergőre, hogy sikerült megküzdenie a függőségeivel, még mielőtt komolyabb kárt tett volna az életében.
A Felépülők programjával nagyon elégedett volt, mosolyogva mondta, hogy csak ajánlani tudja bárkinek, bár reméli, hogy nekünk sose lesz szükségünk rá. Tök jó, hogy mindezek után is képes volt megtartani a régi humorérzékét! Mi pedig csak igazán örültünk, hogy visszakaptuk a régi barátunkat!