Manapság, amikor vizsgára készülök, akkor gyakorlatilag mindent az internetről tanulok meg, onnan szedem össze az anyagokat, szinte bármire rá lehet keresni. Ez egy részről megkönnyíti a dolgomat, hiszen egyből utána tudok nézni, ha valamit éppen nem értek, másrészt viszont nem szeretem, mert instant tudást biztosít csak. Mivel bárhonnan és bármikor meg lehet keresni, az agyunk nincs a megjegyzésre ösztönözve, gyakorlatilag úgy is mondhatnám, hogy nincs rákényszerítve arra, hogy megjegyezze az információkat (vagy pl. azt, hogy egy könyvben hol található meg az információ) mert túl könnyű a keresés, ellustult a gondolkodásunk.
Biztosan nem igaz ez mindenkire, meg akik eidetikus memóriával rendelkeznek, de engem azért zavar. Amit könyvekből tanultam meg, sokszor a mai napig előhozhatóak az agyamból, de amit interneten csak átfutottam, azt gyorsan el is felejtem. Valahol meg kell találni a középutat. Szerintem, ha az ember ezt tudatosítja magában, és nem hagyja ellustulni magát, nagyon jó eredményeket lehet elérni. Szóval mindent innen gyűjtök ki és igyekszem rendszerezni a dolgokat, hogy a középutat képviseljem, és minél tovább meg is maradjon a tudásom, tartósan szerezzem meg. A mai gyerekek, akik az internet világába születnek bele, én nem is tudom, hogyan fognak majd olvasni, hogyha mondjuk, a szüleik nem adnak a kezükbe egyből piciként könyvet. Teljesen érdektelenné válnak a hosszú mondatok, főleg egy regény! Milyen ijesztő lehet ez annak, aki mindig csak néhányszáz karakteres szövegeket és egyszerűen értelmezhető színes vonzó feliratokat lát? Erről beszélgettünk az egyik barátommal múltkor. Ő szerinte az lenne a cél, hogy a régi információkat is megpróbáljuk mind behozni az internet világába. Ő például nagyon szereti a motorokat, autókat és vonatokat.
És azzal a példával jött nekem elő, hogy a legtöbb ember a Valvoline-t egyből összeköti az autókkal, hogy kenőanyag márka és kész. Meg is mutatta a helyeket, ahol meg lehet őket vásárolni. Szóval a legtöbb ember egyszerűen elfogadja azt, hogy ez autóhoz tartozik, és biztosan ahhoz is találták ki. És bele sem gondolnak abba, hogy 150 évvel ezelőtt, amióta a Valvoline létezik, még nem is voltak autók! 1866-ban alapították a Valvoline-t, de akkor még, mint a világon első kőolaj alapú kenőanyagot, a vonatok hűtésére használták, különleges képességei voltak ugyanis ennek a kenőanyagnak. Aztán az 1900-as évektől már autóversenyeknél, autóknál volt használatos a kenőanyag, de 1939-től jelent meg, mint világelső univerzális motorolaj, az x-18-as változata.
Az olaj folyamatos fejlesztéseken megy át, a második világháborúban is használták az akkori járművekhez, és az 1990-es években bevezeti az első szintetikus olaját, ami nagy siker volt. A kicsi, de nagy fordulatszámú motorokhoz fejlesztették ki ezt a fajtát. Magyarországon egyébként csak 1993 óta forgalmazzák a márkát.
Mivel ilyen régi múltra tekint vissza a cég, és ilyen komoly fejlesztéseken ment keresztül a gyártási technológiájuk, nem is kérdés, hogy az egyik legminőségibb olaj típus, amit a piacon lehet kapni. És az már csak hab a tortán, hogy a barátom kedvenc olajwebshopjában, a hatalmas választékban lehet hozzájutni, így nem is kell boltba menni érte, egyszerűen csak megrendeli, amelyikre szüksége van, és ki is hozzák házhoz. Persze, ez a folyamat szintén az interneten keresztül zajlik, és sokban egyszerűsíti az életet, tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem minden ördögtől való, ami a neten keresztül zajlik, sokban egyszerűsítheti életünket.
És a barátom eléggé rávilágított arra is, hogy amikor egy márkáról, brandről, hivatalosan elfogadott kellékről van szó, sokszor fogalmunk sincs róla, hogy mi fán terem, csak elfogadjuk az általános véleményt, hogy az jó. Pedig ha utánanéznénk, hozzáteszem, akár az interneten, akkor láthatnánk azt, hogy valóban nívós és minőségi, a saját korában is hatalmas újdonságként megjelenő dologról van szó, ami az évszázadokkal nem veszített minőségéből, csak továbbfejlesztették, és akár mi magunk is meggyőződhetnénk róla, hogy egy 150 éves hagyományokkal rendelkező márka hogyan jutott idáig, és mi a története, miért jó.
Úgyhogy mindketten arra igyekszünk buzdítani az embereket, hogy olvassanak. Hogy ne ijedjenek meg a hosszabb cikkektől, hogy érdemes néha átnyálazni néhány oldalt, hogy tényleg a számunkra legmegfelelőbb dolgot tudjuk megvenni, vagy akár megrendelni az interneten. Hogy tudatosan vásároljunk, és legyenek igényeink és tegyünk is értük, legalább annyival, hogy utánanézünk. Ebben nagyon egyet értünk. De mivel mással elég nehéz, a példamutatással terjesztjük az álláspontunkat tovább.