Néhány évvel ezelőtt végeztem rendszergazdaként, és mindig is arról álmodtam, hogy saját vállalkozásba fogok. A legjobb megoldás erre, ha egyéni vállalkozóként több kisebb cég informatikai támogatását is elvállalom.
A felmerülő feladatok egy része elvégezhető távoli hozzáféréssel is. Ilyen esetben nem kell személyesen megjelennem az adott cég irodájában, hanem egyszerűen a saját irodámból (vagy akár otthonról) rácsatlakozom a problémás számítógépre egy szoftver segítségével, és javítom a felmerült hibát, amennyiben az szoftveresen orvosolható. Az ilyen feladatokat szeretem a legjobban, mert ki sem kell mozdulnom a négy fal közül, akár pizsamában is tudom a csinos pénzügyes lány számítógépén frissíteni az operációs rendszert. (Ennek hátránya, hogy így nem találkozom a csinos pénzügyes lánnyal, cserébe nem is kell borotválkoznom, hogy tetszetős legyek.)
Ellenben vannak olyan feladatok, melyeknél mindenképpen személyesen kell megjelennem. Ilyen például, ha valamilyen hardveres probléma lép fel és ki kell cserélnem egy alkatrészt valamelyik gépben, vagy adott esetben hozzá kell nyúlni a hálózathoz, vagy a szerverekhez. Ha ilyen jellegű hiba keletkezik, akkor beülök az autómba, és forgalomtól, valamint távolságtól függően akár egy-két órát is ülök a dugóban, mire odaérek az adott céghez.
Ez egyrészt rengeteg időmet, energiámat és nem utolsó sorban pénzemet felemészti, másrészt elégedetlenséget szül az ügyfeleim körében is, hiszen, amíg utazom, addig sem dolgozom. Amíg az egyik címre sietek, addig a többi ügyfél panaszával nem tudok foglalkozni.
Gondoltam már arra, hogy legalább a városon belül tömegközlekedést kellene használnom, mivel – akármilyen nevetséges – az sok esetben még mindig gyorsabb, mint valamelyik körúton ücsörögni a reggeli vagy délutáni dugóban. Azonban sokszor kell szállítanom érzékeny alkatrészeket, szerszámokat, sőt a hálózatépítéshez akár több tízkilós kábelkötegeket is. Ezt képtelenség lenne buszon vagy villamoson végigcipelni a helyszínre, majd vissza.
Néha arról ábrándoztam, hogy mennyire jó lenne egy teleport, vagy egy helikopter, esetleg egy kék villogóval ellátott fekete autó, mint amilyen a diplomatáknak van.
A realitások talapján maradva kezdtem új közlekedési forma után kutatni, amivel fürgébben tudok közlekedni a bedugult városban, mint egy autóval, de mégis tudok biztonságosan szállítani érzékeny vagy akár nehezebb alkatrészeket is. Talán ciki, de magamtól eszembe sem jutott a motor, mint lehetőség, csak miután rátaláltam a motorjogositvany.com/kategoria oldalra. Mindez annak ellenére kerülte el a gondolataimat, hogy AM kategóriás jogosítványom már gimnazista koromban is volt, tehát nem is teljesen idegen számomra a motorozás. Igaz, már jó pár éve nem nevezhetem hobbimnak, és a régi kis robogóm is anyám garázsában porosodik hosszú ideje. De talán ez is olyan, mint a biciklizés, és nem lehet elfelejteni.
Az AM motoros jogsi biztos nem elegendő, ahhoz, amit én szeretnék „A” kategóriás, nagy motoros jogsi fog kelleni. A motorjogositvany.com/kategoria oldalról megtudtam, hogy a kategóriaváltásról sajnos lecsúsztam. Az első motoros jogsi megszerzése után maximum két éven belül kellett volna kategóriát váltanom. Az elméleti és a gyakorlati tanfolyamot és vizsgát is újra teljesítenem kell, de annyi baj legyen! Amúgy sem árt, ha frissítjük azt a megkopott tudást.
A motorjogositvany.com/kategoria oldalon a könnyen érthető, és részletes leírások mellett találtam akciós kuponokat is, mellyel kedvezményesen vásárolhattam motoros ruházatot egy szimpatikus motoros boltban is. Maga a képzés szuper volt, régen éreztem magam ennyire jól. Minden alkalmat úgy vártam, mint gyerekkoromban a vakáció előtti utolsó kicsengetést.
A motoros kiszállás remekül bevált több telephelyű rendszergazdaként. Így akár egy operációs rendszer frissítése miatt is negyed óra alatt ott lehetek annál a cégnél, ahol a csinos pénzügyes lány dolgozik.