Nemrég egy nagyon érdekes megbízást kaptam. Egy csapat informatikusnak kellett összerázó tréninget tartanom. A bátyám kollégái voltak, igazi kockák, azok az emberek, akik hetek óta nem láttak napsütést. Fogalmam sem volt róla, hogy mit ajánlhatnék nekik.
Nem sportos, de nem is unalmas
Tudtam, hogy a hagyományos, sportos programok annyira nem fognak bejönni nekik, hiszen nem mindenkinek lenne sikerélménye ezen a területen. Azt sem szerettem volna viszont, ha valami unalmas, városi programra kell vinnem őket. Pubban, játékteremben, szabadulószobában mindenki járt már – nekik valami olyasmire volt szükségük, ahol találkozhatnak az „elemekkel”. Úgy értem, élőben…
Próbáltam keresgélni, hogy milyen lehetőséget ajánlhatnék nekik, de sajnos nem nagyon találkoztam olyan programmal, ami biztosan érdekelte volna őket. Jó lett volna, ha egy kicsit a természet közelébe tudom repíteni őket, hogy valóban kimozdulhassanak a komfortzónából. Azt viszont nem szerettem volna, ha bármi veszélyeset kell csinálniuk, vagy olyan helyzetbe hozom őket, ahol kellemetlenül érzik magukat.
Az én okos balatoni barátnőm!
Elpanaszoltam a bánatomat egy barátnőmnek, akivel még a főiskolán találkoztam. A Balaton partjáró származott, a szülei még mindig ott élnek a tó mellett, békében, csendben, úgy, ahogyan arról mi csak álmodni merünk. Daniella egy darabig vakarta a fejét, aztán mikor a találkánk véget ért, egyszer csak egy linket pillantottam meg a telefonomon.
balatonpro.hu/balatoni-horgaszat/
Kiderült, hogy létezik egy cég, aki horgásztúrákat szervez a Balatonra… Vagyis, leginkább élményhorgászatot: pontosan tudják, hol. hogyan a leginkább érdemes horgászni, odafigyelnek arra, hogy minden felszerelés rendben legyen, mindig legyen egy kis izgalom, valami apró különlegesség.
Gyorsan fel is hívtam őket, hogy árajánlatot kérjek. Korrekten válaszoltak és legnagyobb megkönnyebbülésemre a program tökéletesen belefért a csapatépítésre szánt keretbe.
A horgászat tökéletes választás
Tudtam, hogy a horgászattal nem lőhetek mellé – mondhatnám kissé képzavarosan – de tényleg így van. Tudtam, hogy a horgászat egy tökéletes program, mert nem kell hozzá nagy fizikai erőnlét, a fiúk már biztosan mind hallottak róla, és szívesen próbára teszik az ügyességüket, ugyanakkor van egy kis kényelmetlenség-faktora, hiszen a halat ki kell emelni a vízből, meg kell érinteni, kapcsolatba kell kerülni vele.
A kikötőben találkoztunk a cég képviselőjével, aki angyali türelemmel készített fel bennünket a kalandra. Bár aggódtam, hogy nehezen találjuk meg a közös hangot vele és a srácokkal, teljesen profi elbánásban volt részünk. A felkészültségnek hála pedig hamar túl is estünk a kezdeti ügyetlenkedésen. Nagyjából egy óra után mindenkinek készen állt a felszerelése és már csak a kapásra kellett várakoznunk.
Egy igazán izgalmas nap
Nem is telt el sok idő, sok-sok piszkálódás után megérkezett az első, igazi kapás! Sajnos ezt a nagy igyekezetben elveszítettük, az akasztás és fárasztás igényel némi gyakorlatot A következő, termetes Balin viszont már lazán a horogra akadt, pillanatok alatt ki is tudtuk emelni, csak a merítéshez volt szükség némi szakértő segítségre.
A nap végére jó néhány méretesebb, 2-3 kilós hallal büszkélkedhettünk, szinte mindenkinek sikerült fognia valamit. Némi napégés, egy-két felrepedt ujjhegy, de sok-sok kaland és mosolygás jellemezte a csapatot. Végre kipróbálhattunk valami olyasmit, amit mindigis szerettünk volna, de eddig nem adódott rá lehetőség…. Ahogy a beszélgetésből kiderült, sokan voltak közülünk, akiknek a szülei, nagyszülei szerettek halra várni a vízparton, de ilyen vagy olyan okból az utódoknak már nem tudták átadni a horgászat szeretetét. Jó dolog volt hallani a régi, családi történeteket is. Bár én nem tartozom szorosan a társasághoz, még én is örömmel hallgattam meg a fiúkat. Szerintem egy kicsit mindannyian jobban megismertük egymást.
A fiúk nagyon lelkesek voltak, páran azt mondták, mindenképpen szívesen visszatérnének még a vízpartra egy-két horgászkaland erejéig, talán összefognak és ki is váltják az engedélyt, illetve a szükséges horgászjegyeket és néha együtt is hódolnak egy kicsit az új szenvedélyüknek.
Ha a sok munka mellett ezek a srácok ezentúl egy kis időt a szabadban is eltöltenek és egy picit más is érdekli őket, nem csak az, hogyan programozhatnak minél gyorsabb szoftvereket, szerintem már megérte ez a hétvége a fáradtságot.
Hazafelé a kocsiban a bátyámmal csak a horkolást hallgattuk. A srácok egy felejthetetlen hétvégével, mi pedig hét, kimerült informatikussal gazdagodtunk. Szerencsére!